1994 csepptv akos milyen okai vannak a magas vérnyomásnak vagy

A szisztémás keringés hipertóniája, A szisztémás keringés hipertóniája

Perifériás keringés Anatómiai ismeretek áttekintése A véredények elágazódó, tágulékony disztenzibilis csövek, folyamatosan változó dimenziókkal, nagy- a szisztémás keringés hipertóniája kisvérkörré szerveződve. A kamrákból kivezető erek a verőerek artériákmelyek a szövetekhez, ill.

A bal kamrából indul az aorta, a jobb kamrából pedig a truncus pulmonalis, amely jobb és bal arteria pulmonalisra oszlik.

a szisztémás keringés hipertóniája

A nagyartériák sorozatos oszlások után egyre kisebb átmérőjű artériákban folytatódnak, majd arteriolák osztják szét a vért a kapilláris hálózatba. A prekapilláris arteriolák, a kapillárisok és a posztkapilláris venulák alkotják a mikrocirkulációs rendszert, amelyből a vért az egyre nagyobb átmérőjű vénák gyűjtőerek szállítják vissza a pitvarokba.

Falszerkezetük alapján az artériákat elasztikus, ill. Az érfal belső rétegét endothelium borítja.

a szisztémás keringés hipertóniája

Az endothelsejtek a szisztémás keringés hipertóniája szorosan kapcsolódnak, rajtuk keresztül anyagkicserélődés nem történik. A funkció szempontjából nagy jelentőségűek az elasztikus rostok, melyek az érfal rugalmasságát biztosítják.

Legnagyobb arányban a nagyerekben találhatóak, ezért soroljuk az aortát, a truncus pulmonalist és a belőle eredő a. Ide tartozik még a truncus brachiocephalicus, az a. A körkörös lefutású simaizomréteg az érlumen szabályozásában játszik aktív szerepet.

A disztálisabb artériák muszkuláris típusúak. Az átmérőhöz képest legnagyobb vastagságú simaizomréteggel az arteriolák rendelkeznek. Az endothelsejtek kapcsolata lehet continuus, vagy discontinuus, köztük átmenetet jelentenek a fenesztrált kapillárisok.

A kapillárisfal simaizomsejteket nem tartalmaz, így a kapillárisok magas vérnyomás magas vérnyomás kezelése idős korban lumenváltoztatásra nem képesek.

A vénák fala sok rugalmas elemet tartalmaz, emiatt a vénák rendkívül tágulékonyak. A vénák fala is tartalmaz simaizomsejteket, ami az aktív lumenváltoztatás lehetőségét biztosítja. A közepes méretű vénákban, főleg az alsó végtagokon, vénabillentyűket találunk, melyek elősegítik a vér szív felé történő áramlását a gravitáció ellenében azáltal, hogy gátolják a visszafolyást.

A perifériás keringés általános jellemzése, hemodinamika Összkeresztmetszet Az erek összkeresztmetszete az artériák területén a legkisebb, az elágazódások ellenére változatlan, egészen az arteriolákig.

Az arteriolák területén az oszlások során az összkeresztmetszet nő, míg a legnagyobb értéket a kapillárisok területén észlejük.

A szisztémás keringés hipertóniája

A vénák összkeresztmetszete fokozatosan csökken, de még a nagyvénák területén is némileg meghaladja az artériás értékeket.

A véráramlás sebessége az erek összkeresztmetszetével fordított arányban változik. Az artériák területén a szívciklussal szinkron változik a vérnyomás, majd ez a jelenség a az arteriolák területén megszűnik. A tömegmegmaradás értelmében a szűkebb csőszakaszon időegység alatt ugyanannyi folyadék áramlik keresztül, mint a tágabb részen.

Az áramlási sebesség fordítottan arányos a csőkeresztmetszettel. Az összefüggés alapjaiban érvényes az érrendszerre is.

Ahogy az elágazódások miatt nő az összkeresztmetszet, az áramlási sebesség csökken, a nagyerekben pedig ismét jelentősen fokozódik. A kapillárisok területén a legkisebb az áramlási sebesség, ami nyilvánvalóan előnyös a kapillárisfalon keresztül lezajló anyagkicserélődés szempontjából.

Az áramlás intenzitását befolyásoló tényezők Hosszú, szűk csövek esetében az áramlás intenzitása, a folyadék viszkozitása és a cső sugara közötti összefüggést a Hagen-Poiseuille törvény írja le: 3.

A nyomás-áramlás összefüggést merev falú, illetve tágulékony csőrendszerben az alábbi ábra mutatja: 3. Az erekben egy kritikusan alacsony nyomás mellett megszűnik az áramlás, annak ellenére, hogy a nyomás nem 0. Az érfal összeesik, az áramlás megszűnik kritikus záródási nyomás. A csőhosszat kétszeresére emelve az időegység alatt átáramló folyadék térfogata felére csökken.

A szisztémás keringés hipertóniája, Ritka Gyermekkori Elsődleges Szisztémás Vaszkulitisz

Az eredetivel megegyező csőhossz mellett, de duplájára növelve a cső sugarát, az áramlási intenzitás szorosára fokozódik. A viszkozitás kétszeresére való növelése - az eredeti viszonyok egyéb paramétereinek megtartása mellett - felére csökkenti az áramlási intenzitást.

Az eddig ismertetett törvényszerűségek merev falú csövekben lezajló, stacioner időben nem változólamináris áramlás mellett érvényesek, ún.

a szisztémás keringés hipertóniája

A lamináris áramlás végtelenül vékony rétegek egymástól független sebességgel történő elmozdulását jelenti, melyet meghatározott sebességprofil jellemez. A sebesség legnagyobb a lumen középső részén axiális áramlása szélek felé egyre csökken. A vörösvértestek a tengelyben, a fehérvérsejtek pedig a perifériás részeken áramlanak.

Turbulens örvénylő áramlás esetén a sebességprofil a szisztémás keringés hipertóniája.

Egy kritikus sebesség felett az áramlás turbulenssé válik. Hasonló szituáció alakulhat ki pl.

a szisztémás keringés hipertóniája

A turbulens áramlás hangjelenséget kelt. A vér viszkozitásának változása is okozhatja a lamináris áramlás turbulenssé válását, ugyanis a turbulencia valószínűsége a viszkozitással fordítottan arányos.

Anémiában, felgyorsult keringés mellett az aorta szájadék felett hallgatózva organikus eltérés vitium nélkül is hallhatunk szisztolés zörejt.

  • Élettani alapismeretek | Digitális Tankönyvtár
  • Magas vérnyomás stádiumban és milyen fokú

A vér viszkozitását döntő módon a hematokrit befolyásolja. A turbulens áramlás azért előnytelen, mert ugyanolyan mértékű áramlás fenntartása nagyobb nyomás mellett lehetséges. A vérkeringéssel szembeni ellenállás Az ellenállást az érátmérő és a vér viszkozitása szabja meg.

a szisztémás keringés hipertóniája

Az ér sugara negyedik hatványon szerepel, ami mutatja, hogy az átmérő változtatásának lehetősége az ellenállás változtatásának nagyon hatékony módját biztosítja a szervezetben. Az egymást követő érszakaszok egymással sorosan, az azonos típusú erek pedig egymással párhuzamosan kapcsoltak, de ez vonatkozik a különböző szervek érhálózatára is. A sorba kapcsolt ellenállások az áramlási intenzitás szempontjából az alábbi módon viselkednek: a teljes ellenállás Rt a részellenállások összegéből adódik.

Az egyes elemek konduktanciája individuálisan, egymást kiegészítve változhat anélkül, hogy a teljes ellenállásban változás következne be.

Ennek a ténynek a keringő vérmennyiség megoszlásában és újraelosztódásában a vérkeringés redistribúciójában van jelentősége. A keringési perctérfogat nyugalomban 5,0 - 5,5 l.

Az érpálya össztérfogata ezt sokszorosan felülmúlja. Az ellentmondást az oldja fel, hogy az egyes szervek vérátáramlása a szükséglethez igazodik.

Egy adott szervben nem a teljes kapilláris rendszer perfundált minden időpillanatban, hanem a keringésben résztvevő, nyitott kapillárisok száma a szövetek anyagcsereigényének megfelelően változik.

A keringő vérmennyiség redistributiója, újraelosztódása következik be, pl. Izommunkában a perctérfogat is fokozódik, tehát a koronária átáramlás is nő.

a szisztémás keringés hipertóniája

Sem a koronáriák, sem az agyi erek nem vesznek részt a keringési reflexek aktiválódásával járó válaszreakciókban. Az egyes érszakaszok jellegzetességei Az artériás rendszer sajátságai A szívből kiinduló nagyerek aorta, tüdőartériák legjellemzőbb sajátsága a tágulékonyság, amely a falukban található rugalmas elemek jelenlétéből következik. Az elasztikus rugalmas csőként viselkedő érszakaszokban a térfogat-nyomásgörbék jellegzetes lefutásúak, meredekségük a kor előrehaladtával változik, mivel a rugalmas elemek mennyisége csökken.